Anne Geddes nyomán...

Csak szórakoztam egy kicsit... Anne Geddes híres babafotói közül az egyiken Dorci arcával helyettesítettem az eredeti babafejet :)

Ma meg is ettük a halakat :)

Ahhoz képest, hogy Robi egész nap nem evett, kitalálta, hogy ne csak "úgy" megsüssük a halakat, csináljuk kinn, az udvaron... Persze miután ezek az első jóidős napok, mióta kertes házban lakunk, így a felszereltség valamelyest hiányos :) De ez nem lehetett akadály...
- 7 db téglából tűzhely - pár perc alatt tökéletesítve
- egy kis fa  a tűzhöz - fűrésszel és kőműves kalapáccsal oké
- egy feláldozható tepsi, ha véletlen nem bírná ezt a közvetlen lángot - rendben
Így szépen tüzet raktunk, és megsütöttük a tegnap megpucolt keszegeket. Végül egy szuper vacsi lett belőle a teraszon - és elhangzott egy kulcsmondat, miszerint: ezért építettünk kertes házat, hogy ilyen élményekben legyen részünk :)

Fotók és videók

Jobb oldalra felraktam egy listát a fotókról és videókról, amik Dorciról készültek időről időre... a fotók között az első három album új, a többi link a korábban már megosztott képeket tartalmazó albumokhoz vezet.
Nézegessétek szeretettel! :)

Halak

Ma apósom egy-két keszeggel érkezett meg hozzánk a horgászatból, úgyhogy az est hátralévő része halpucolással telt :) Dorci is kivette részét a nagy küldetésből:

Zongora

Végre a hétvégén átkerült a zongora a házunkba, a szüleimtől. 9 éves koromban kezdtem zongorázni, akkor kaptam tőlük, és azóta is az ő házukban lakott. Ki sem merem számolni,... 22 éve, hmmm... Anyutól kérdeztem, hogy meg tudnak-e válni tőle lelkileg, amire az volt a válasz, hogy ha azt túlélték, hogy én elmentem a háztól, akkor talán ezzel is megbirkóznak :)
Úgyhogy szereztünk pár jó erőben lévő segítséget, és végre itt láthatom a saját kis otthonunkban a szeretett hangszert:

Szeretett hangszerünk :)

Aztán persze több sem kellett egy zongora-cipeléssel egybekötött "terasz-bulihoz", a nagy fáradozásra való tekintettel:

Dorci és Korinna balról, a felnőtt részleg jobbról

2 éves a kislányunk :)

Pénteken (május 6-án) betöltötte 2. évét a kis angyalkánk. Szuper szülinap kerekedett az ünneplésből. Nagyon jó idő volt, így amíg a nap le nem bukott, addig az újdonsült teraszunkon ücsöröghettünk, és Dorci ki tudta próbálni a szülinapjára kapott futóbiciklit is:

A torta sajnos kicsit szétesett, pedig szívem-lelkem benne, de legalább finomnak finom volt :)
Dorci nagyon várta már pár napja, hogy neki címezve énekeljük a "Boldog szülinapot", úgyhogy egy kis gitárkísérettel és végül nagy, ütemes tapssal sikerült is előadni... nagyon élvezte a dolgot:)

Kiskacsánk

Kisebb nagyobb kihagyásokkal még mindig járunk úszni, ami igazából egy jó kis szórakozás a családnak. Mivel Dorci Picitesója még nagyon az elején tartott a pocakomban, így pár alkalommal le kellett mondanom arról, hogy én ússzak a csajszival, úgyhogy átvette az irányítást az apukája és a papája felváltva egy egy alkalmon...

Be kell, hogy ismerjem, hogy ugrásszerű volt ez alatt a pár alakalom alatt a fejlődés. A fiúk sokkal bátrabban hagyták, hogy beugorjon, elmerüljön, ússzon, ahogy tud :) Tanultam tőlük, úgyhogy azóta már én is több mindent hagyok, mint amit előtte az anyai féltésem engedett...

Csak egy kedves kép mostanából

Ezt a képet csak azért, mert szeretem kettőnkről:

Május 1 - Anyák napja

Idén egybeesett május elseje az első vasárnappal, ami Anyák Napja. Ez volt a második alkalom, hogy engem is köszöntöttek:

És egy kis visszatekintés, mert annyira hasonló beállítás volt a tavalyi is, tudtomon kívül, csak most láttam meg :)

2010 és 2011 - Anyák napja

Május 1 - Majális

A behúzódós tél után alig vártuk, hogy jobb idők köszöntsenek... És az április már kecsegtetett is egy két csodás tavaszi nappal, épp ezért már alig vártuk a majálist, amiről Dorci már a lényeges dolgokat tudta... ilyen például a körhinta a lufi, a horgászat :D

Ehhez képest borongós reggelre ébredtünk, aztán később kinézve az ablakon láttuk a szakadó esőt, hmmm. Elkeseredtünk. Na de mi az a kis eső nekünk amikor már számoltuk vissza, hogy hányat kell aludni a "pörgő-hintákig" - ahogy Dorci nevezi a körhintát

.

Így felvértezve az eső ellen mégis csak kilátogattunk az Érsekkertbe, ahol hasonló sorstársakkal találkoztunk: "beígértük - muszáj jönni" típusú kisgyermekes családok. Viszont a gyerekeket a legkevésbé érdekelte, hogy egy picit ázunk.

Lett végül pacis-lufi is, szóval az eső bepróbálkozott, de mi ettől függetlenül mindent betartottunk, amit ígértünk:)